És tényleg nem...~
A mai napom felettébb érdekesen kezdődött.
Anyám bejelentette,hogy úgy nézek ki mint egy zombi,meg hogy elkések.
Kimentem a konyhába tehát és egy "csodálatos" beszélgetést folytattam vele...
"Te? megvéded saját magad? Ezzel? Mégis hogyan mikor ilyen kiszámíthatatlan vagy? Te volnál a gyerekem? Nem ismerek rád.."
De... visszaadta.
Képes leszek...képes leszek egyedül továbblépni.
MUSZÁJ lesz.
Ez a sorsom,nemde Unmei-san?
Ez esetben...ki fogom várni...
Már nem sikoltozom. Már nem sikoltozom azért,hogy add vissza az ártatlanságom.
Már nem vágyom "megváltásra". Vagy "tökéletességre".
Már nem sírok miatta ,akinek nem tudtam esélyt sem adni.
Néha elmosolyodom,ha eszembe jutsz. Ez a mosoly viszont valójában egy.....sikoly tükröződése amit sose eresztek ki.
...lehet még nincs túl késő. nem tudom .
De egyre homályosabban látok. ~
A telefonomat ma háromszor is a földhözbasztam.
Nem kapcsolódik be...~~~~
És megnéztem a The Farthest live-ját. kurvajó vagyok nem? :"D
傷付き傷付けて 痛みに慣れていた
闇の地を這う僕は 深い空に叫んでいた
Chain...Maa...It's your stained soul 埋もれた声が
Sorrow...Grudge...It's your stained soul あなたに届いているのか
I won't be ignored 閉ざされた廃墟な扉 時間は過ぎ去った
沈みゆく世界は 荒野となり果てた
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése