Az üvegajtó előtt állok. szemben a világgal...egyedül.
Egy apró zajt hallok egyre...hangosabban...csupán nem értem ez miért bolygat fel.
A kezem ...fáj ...lüktet. a vállammal ugyanez a helyzet. nekitámaszkodom a kilincsnek és lassan rálehelek az üvegre... - próbálok lélegezni.
A kezemben egy narancssárga öngyújtó,újra meg újra megégetem a lánggal a fehér lapot...
Az,hogy kinyissam az ajtót ,vagy hogy épp mást gyújtsak meg.........elég szar ötlet volna,nem?
Csend van ismét,hatalmas csend. A viharok előjele.
Lassan 4 hónapja élek. éltem?...így megy ez?
Furcsa azt mondogatni,hogy "nem most jól vagyok..jól vagyok" miközben legszívesebben lehánynám saját magamat...........
vagy épp "őt".
nem tudom mit kéne tennem ,mondanom......
minden nap hallom a hangjukat ,és végignézem az üvegajtón ..és az ablakon keresztül....azt ahogy elszállnak. Nem tudok aludni a hangjuktól... nem tudom.
még egyszer...utoljára meggyújtom és az arcomhoz teszem. lehunyom a szemeimet...és...
" ha abba az irányba szállnak amerre te vagy akkor valami bajod van...vagy lesz.
ha másfelé akkor ....lehet,hogy meghaltam"
és ha mindenhonnan jönnek ?
"Elvesztél az árnyak között...Így is érzed? Nyisd fel a szemeidet Shiro-san......."
de én....nem vagyok fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése