Save the Queen~

szóval.

a tegnapi napom elég durván záródott.

Annyira,hogy megint hányingerem lett Tőle..

"még,hogy molesztált ... mégis miért hinnék el neked ilyesmit? szánalmas vagy ,bánom már,hogy megszültelek"

annyira ...annyira fájt (az is) ,hogy kétségbevonta azt ami valójában igaz volt,hogy észrevettem már alig bírom visszatartani ezt "lényt ..ami bennem él" és minden gondolata az én elpusztításom köré fonódik.~

ezután valahogy ...beájultam az álmosságtól és a fáradtságtól (conon nem ettem semmit egy darab sütit leszámítva és az eleje óta ott voltam szal hööh X'DD)
reggel jóval 'normálisabban' ébredtem.

"Nem haragszom rá. Miért tenném? Hiszen nem ártott nekem...csupán...megölt. "

Megszoktam már,hogy mindig bánt.

felkeltem ,felcsavartam a fáslit a kezemre. ugyanazok a régi sebek vannak rajta lassan 2 hónapja,mégse gyógyulnak be és ma reggel rémesen fájtak. Olyan mintha azzal ,hogy élek végtelen köröket tennék meg ...és így anélkül szenvedek a tetteimtől,hogy bármit is csináltam volna~

Nademindegy : DD mint mondtam megszoktam.ez a karmolás meg se kottyan ~o~

ez van,nem érdekel már oszt ennyi.~

csáá blog ><