Sokan kérdezték már milyennek tartom a boldogságot.
Ilyenkor egy kérdéssel szokásom felelni: "Az igazit,tettetés nélkül?"
Ekkor legtöbben meglepődnek és nem is felelnek.
És hogy milyennek tartom az igazit?
Mint mikor egy színész / előadóművész a belét is kidolgozza - lehet éveken keresztül szenved..- azért,hogy a világot jelentő deszkákon állhasson és megkapja megérdemelt vastapsot. Szívszorítóan gyönyörű.
Bár nekem ritkán és kis adagokban jut belőle ,mégis jobb mintha megkapnám a közönségtől a megszokott kiröhögést x3
Színház ez drágáim. Vagy ha nem is az,egy színpad.Én így látom hisz másképp nem is láthatnám.
Emberek tűnnek fel és el. Szereplők.
És a közönség,ó a nagyérdemű...vígan nevet, vagy elkeseredve sír majd színművemen?
Amúgy semmi se történt. Beteg vagyok,és annyira unatkozom,hogy fél egy óta a tervben lévő bunka babám fejét varrom.
Ruhához és testhez is van anyagom így gondoltam miért ne?
-igen, a legjobb ötleteim mindig ilyenkor fogannak-
Aurorának becézem ,mélykék alapon narancs rózsákkal díszített ruhája lesz ami olyan onepice szerűség ~ Igazi himesama lesz a kis drágám >w<
Na most megyek ~ befejeztem Aurora arcát így legközelebb nem tudom mikor jelentkezem~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése