Asylum: Divide

Ki ezt olvasod ,tudjad
Csak most választottam ezt az utat
Ez egy apró rész ,ami két szakaszt elkülönít
Ember legyen a talpán,ki képes elolvasni ennyi kínt
Életembe beköszönt egy csomó váratlan fordulat
Váratlan vendégekkel együtt ,de remélem jól mulat
Majd a publikum
Eddig átélt kínomon....

O.R. (eredeti nevén O.I.A.E.C.v.W.)

---------------

Kedves Elisabeth néném!



Nem volt időnk megbeszélni azt amit igazán mondani akartam ,ezért gondoltam levélben közlöm további mondanivalómat..
Kérlek ne ijedj meg,bármennyire félelmetes is amit ebben olvasol ,csupán lelkemet próbáltam kiönteni,így elolvasnod sem kötelező.
Amikor Emilie kivitt minket a sírokhoz ,Mr. Carroll nem volt jelen.
Később visszaérve találkoztam vele,de a szokásosnál is sápatabbnak ,valamint felettébb ingerültnek tűnt.
Fogalmam sem volt ,hogy mi baja lehet,amíg egyszer csak le nem támadott,és a(z addig a pillanatig fel sem tűnő) hosszú karmaival át nem vágta a csuklómon az ütőeret.
Ekkor senki nem volt ott,így akár meg is halhattam volna,de a szédülésen és a fájdalmon kívül csak arra emlékszem,hogy másnap nagyon fájt a fejem,és azt hittem az egész csak álom volt...De tévedtem.
Emilie beszélni akart velem,azt mondta,hogy "valami életbevágóan fontos dologról" .
Elmondta nekem,hogy Carroll viselkedésére nem a fáradtság vagy a harag a magyarázat..nemes egyszerűséggel a férfi aki általában vigyorog és 3 szobára lakik tőlem a véremet akarta..
(Tudom most bizonyára azt gondolod,hogy ne mondjak sületlenségeket,hiszen démonok ,vámpírok és ezekhez hasonló lények nem léteznek . Nos tisztelt és nagyrabecsült néném...sajnos vannak...Az a sebhely a mai napig megvan ,bár igyekszem takarni nem akar elmúlni...)
Ezen kívül még azt osztotta meg velem,hogy tegnap eléggé "ki volt éhezve" és ilyenkor nem válogat . Ezután újra elvitt újra a sírokhoz,ahol az egyik sírkőre nem név volt írva ,hanem egy kérdés. "What is the new alive?" -vettem ki a furcsa kacskaringós betűkből. - A válasz a jelszó az Asylumhoz -mondta Emilie halkan,és kissé talán komoran. Ekkor kissé megijedtem ,és hezitáltam egy percig. Félig kérdezve,lassan kimondtam:"Dead..?" Emilie ekkor annyit mondott: "Hangosabban" és ezt ismételgettük amíg el nem mentünk az ordítás szintjéig. Ekkor felborította a sírkövet és egy kulcsot vett alóla elő,majd így szólt: -Úgy vigyázz rá mint a szemed fényére.Értve? -Igen. -Akkor most add ide a nyakláncod. -mutatott a nyakamba lógó kulcsra hasonlító tárgyra ,amit anyám Helena nővéredtől kapott amikor egyszer Possiban járt ,és halála után én örököltem.Ismét haboztam és egy ideig nem akartam odaadni ,aztán elmondta ,hogy másnap visszaadja,így beleegyeztem. Így is történt...visszakaptam a láncot rajta egy kóddal... "C-306-4735-0707"
Ez a számsor azóta megbélyegzett,a betű pedig "besorolt" a 'C' csoportba.
Biztosíthatlak,hogy következő levelem tartalmasabb lesz,de lassan kifogy a tintám.
Üdvözlettel

Ophelia