Ankoku Tengoku

nem tudom mit gondoljak~~
azt hiszem ...

"a fájdalom tűi szétszúrták a szívem."
nem kellett volna így végződnie. tudom,és akárhányszor is írom le mindig fáj....



nemtudom mitakartam még írni,de érzem ,hogy valamivel erősebb vagyok.
csak egy kevéssel,de nálam már ez is sokat jelent szóval tralala~


"Mikor a téli virág virágzik

Az ég színe csillogó ezüstté válik

A légkör megijeszt,s a szél úgy fújja el a szirmokat

Mintha azok tollak volnának"

nem megy.....

Semmi sem megy.........
Azt hiszem ma ideje kiszellőztetni a fejem. Gödöllő talán jó lesz... vagy a budai vár.... mindegy ,csak ki akarok lépni az állandóságból,emlékezni akarok....és olyan környezetet,ahol tudok gondolkozni.
Próbáltam mamát hívni,de nem vette fel. Eszerint megintcsak senkire nem szabad támaszkodnom. Egyedül megyek,csak a mobilomat és Kurot viszem magammal. Semmi más nem kell....
Istenem mondd el mi ez a rettegés? Ez az érzés ,a hang ami súgja,hogy nem erre a földre való vagyok? Ami biztosít,hogy senkiben sem szabad bíznom....?
M i e z ?

Bánkály~