Gedenke unser...Vater...

...


Egy szó ,egy mondat,egy ismerős hang


Egy gondolat ,mi a sötétségben lappang


Az elvágyódás ,mint valami furcsa méreg


Eggyé válik velem,kis ideig levegőt venni is félek


Az ajtó olyan közelinek tűnt,de most nem érem el...

Kleid aus Rosen

"Meister , Meister gib mir Rosen 

Rosen auf mein weißes Kleid

Stech die Blumen in den blossen

Unberührten Mädchenleib..."

őőő ...őőőő

nemtom mi újat mondhatnék...

Ja igen.... ^^"

Reggel összefutottam Naruval x3

Amikor pedig Sydneyvel suli után sétáltunk a villamoshoz....'természetesen' Youei jött velünk szembe +____+~~

Aztán ...szarul lettem villamoson és így Sydneyéknél kötöttem ki X'DD

Az a lány túl kedves velem ....úgy értem.....nem vagyok köcsög,de simán ki tudnám használni azt,hogy segít....^^"  csak nem vagyok ilyen ...parammparammm~~

Höhh :"D

Persze amikor hozzájuk sétáltunk nagyon féltem...nemis...rettegtem @__@

Nem értem hogy tud egy olyan helyen élni....@__@" mondjuk lehet csak én szoktam hozzá ahhoz,hogy amerre lakom nem látok minden padon egy csövest....csak minden harmadikon x")

Ezen kívül...elmarad holnap az első órám és épp azon gondolkozom mit csináljak :""D 

Arra gondoltam,hogy elmegyek apuékhoz első órában ,de .....lehet jobb lenne ha  nem tenném meg...uwááá~ ›_‹" Viszont bara-chan már un engem így valamikor kézbesítenem kell :"""D -ez az a mondat amit az se fog érteni akinek szól~X"DDDD-

Asszem ennyi elég x")

Tudom,hogy mindig mindent érthetetlenül és hülyén írok le...

De ez csupán amiatt van,hogy .... alig fél éve szoktam át arra,hogy a versek helyett szavakban is ki tudjam magam fejezni ›.›"

És mivel sokáig nem tudom visszatartani itt egy újabb:

Végtelen történet.

Láttam a fényt,réges régen...

Amikor még hinni próbáltam a mesékben

Az idő gyorsan múlik,egyszer kinyitottam a szemem

Hittem,hogy tudom,hittem,hogy sejtem

De valójában ....

Ha közel mentem hozzájuk, virágok elhervadtak 

Ha énekeltem velük, a madarak mind meghaltak

Amikor mérget ittam,észre se vettem

Ami akkor fontos volt,arra nem emlékszem...

Hallottam egy történetet réges régen 

Amikor még a saját világomban éltem

Suttogtak valakiről aki a vízben lelte végét

A habok,hullámok megőrizték vérének ízét

Az idő gyorsan múlik,egyszer a folyóba estem

Hittem,hogy élek még,és mikor kimentettek észrevettem...

Hogy a rózsák milyen szép sebet ejtenek....

bánkááály~