Nem telt túl kellemesen....
Kezdjük ott,h ....... 3kor elindultunk anyámmal és a bátyámmal Kispestre,egy kórházba ....
Anyám nagynénjéhez mentünk aki agyvérzést kapott....le van bénulva mind a két lába és a jobb keze....Ezen kívűl nem igazán tud beszélni és nem túlságosan emlékszik....
Engem....először szép kislánynak aztán "Évinek" hívott....nem nem Éva a nevem :"""D
A lényeg,hogy....kissé sokkoló látvány volt,mert én emlékeztem rá,hogy milyen volt amikor minden rendben volt vele....
Ezen kívűl a kórházban is szédültem,meg visszafele is.....egyáltalán nem kaptam levegőt.
Ráadásul visszafele hangokat hallottam :""D először apuét aztán Youeiét....úgy....hiányoznak....hogy bele fogok halni lassan....
Elegem van.....
Teljesen kész vagyok....
Nem akarok egyedül lenni...akármilyen Hinaichigosan is hangzik...NEM akarok egyedül maradni......
Akkor semmi értelme nem lesz semminek se..... mert egyedül .....nem érek semmit...nem vagyok képes semmire se.....
Igen,egész nap ezen gondolkoztam....de végül nem lettem öngyilkos... (Megígértem,vagy nem?)
Viszont a tüdőm fáj , a bordáim hasogatnak , köhögök mint ááállat,és most nem látom értelmét.
"Sanbanme Arisu wa osanai ko.
Kirei na sugata de fushigi no kuni...
Iron na hito wo madowasete
Okashi na kuni wo tsukuri ageta
Sonna Arisu wa Kuni no jou
Ibitsu na yume ni tori tsugarete...
Kuchiyuku karada ni obienagara,
Kuni no chouten ni kunrin suru"
Jó éjszakát gyerekek.... A tündérmeséknek van hogy rossz a vége.... mert MINDIG van vége.... és közel van. Viszont ma csak annyit mondok...
"This is Halloween~~"