Be my Sacrifice

Oké...lehet,hogy nem szoktam használni ezt a blogot sok mindenre mostanában ,de ez inkább ideillő..
Kicsit furán hangozhat ,de úgy érzem ,hogy pont amikor élni akarok... nem hagynak.
A mai nap talán életem legrosszabb napja volt.
Előszöris.
Azt terveztem,hogy Apuval Meidoba megyünk,de nem jött össze .
Satoshi még mindig teljesen kész volt így próbáltam segíteni neki,de ő se ért rá.
Bett-chan lebetegedett,Sachi-chan nem vette fel...
Így hazafelé indultam.
Ahogy az utcán bandukoltam yoru a frászt hozta rám. *nem szereti ,ha háta mögül szólnak hozzá*
Ekkor megnyugodtam,hogy "csak ő volt " és mentem tovább .
Ezután egy csapat raj szólított le. Tovább mentem volna ,de az egyikük lefogott és megpróbálta kitekerni a karomat... de csalódást kellett okoznom nekik,mert nem bőgtem el magam.
Olyan üresnek éreztem magam abban a pillanatban,hogy....nem érdekelt volna.
Mikor hazaértem elkezdtem zenét hallgatni és lefordítottam a For a Dead Girl+ -t amit felénekeltem volna,de a hangulatom és a helyzetem...nem éppen rózsás.
Bármit követek is el a "sors" mindig kétszeresen fizet vissza.
Nem panaszképp mondom. Lesz...lesz jobb napom is...remélem. És egyszer talán.. újra tudni fogom mit jelent boldognak lenni. Addig pedig kitartok.
Fatertól is megkaptam a magamét amiért nem rakok minden egyes nap rendet.
Félek,hogy az utcán még hidegebb van mint a szobámban ,pedig itt gyakorlatilag nincs fűtés.
Fázom,és örülnék neki,ha valaki...kedves lenne velem és nem csak nekem kéne mindenkire mosolyognom.


Ez volt a nyár első napja.
Észre se vettem,milyen gyorsan telik az idő .
Észre se vettem,hogy...minden megváltozott.Visszamennék abba az időbe..amikor még ..nem éreztem ,hogy közeledik a vég.








..ennyi lenne.