Asylum: Willow

A csoport .... Alfa
B csoport ...Beta
C csoport. ők kik lehetnek?
Emilie Autumn. Mikor mondod el végre ,hogy mik a szándékaid velem?
-----------
Hajnali 4 . Különös mód általában e tájt jönnek vendégek be ide. És nem csak vendégek.Hanem azok is akikről azt hiszem elvesztettem őket....
~~~~~~~~~~~
-Ophelia nyisd ki az ajtót!
-Én? De olyan álmos vagyok......
-Múltkor Maggot volt a soros azelőtt pedig én. Most te jössz
-Rendben ,rendben! Uhh....
- Mi van Ophelia?- 'nem mondhatom el neki' gondoltam. 'Hisz,ha Rose megtudja ő is átéli majd amit nekem kellett aznap...és nem is segíthetnék neki...'
-Se-semmi. Nyitom~ -mondtam és a kapuhoz mentem . Mikor kinyitottam ,láttam,hogy aki csengetett nem más volt mint egy gyönyörű ,kék hajú lány térdig érő fekete ruhában , és ugyanolyan színű fűzőben. Szinte kővé dermedve néztem rá.
-Mi-miben segíthetek ? - böktem ki nagynehezen -Ophelia igaz? -nézett rám mosolyogva- a nevem Aprella ,Emilie hol van?
-E-egy pillanat! -mondtam és még mindig kábultan néztem rá. Arról fogalmam sem volt honnan tudja a nevemet,de akkor nem is érdekelt.
-Nem kell annyit várnia. -szólalt meg Emilie a hátam mögött - Mit szeretne, "Mistress Aprella"? - a kék hajú lány elmosolyodott. Pár lépést tett előre,és így szólt: - Úgy örülök,hogy többé nem kell leveleket írnom neked,és újra láthatlak....titeket. Ulorin hol van? - Emilie leszegte a fejét ,felnézett aztán ezt válaszolta: - Amerika....az ígéret földje.... Sok Amerikában élő festő értékeli amit Miss Ulorin Vex khmm.... nyújtani tud neki. -Szóval sikerült neki.... Örülök....Kár,hogy én rossz híreket hoztam. - Mi volt Párizsban? -Azok a nagyképű divatdiktátorok! Meg se nézték az összes tervem,és máris idiótaként könyveltek el.... -Ó...hogy csesznék meg! - jelentette ki Emilie , majd hörpintett egyet az asztalon lévő teából. Én csak hallgattam ahogy beszélgettek és közben fel se tűnt,hogy közben Aprella már behozta a táskáját,és elvonult Emilie társaságában,én pedig egyedül állok az ajtóban.
Erre csak akkor döbbentem rá,mikor Rose a nevemen szólított. Ez zökkentett vissza a valóságba. - Tudod egyáltalán mióta rostokolsz itt? -szólt,és közben próbált "felébreszteni". - Én ...olyan...álmos vagyok..... - mondtam,és ezután össze is estem. -Akkor inkább gyere,és menjünk vissza. -Rose...talán nem vetted be a gyógyszeidet? - kérdeztem,de erre már nem kaptam választ ,ugyanis minden elsötétült,és mély álomba merültem a földön ülve. Mikor felébredtem már aszobánkban voltam. Ránéztem az órára. Fél hat. "Te jó isten hiszen már rég körbe kellett volna vezetnem Rose-t!!" jutott eszembe. Az aggodalmam azonban hiábavaló volt. Rose ugyanis a másik ágyon ült ,és megszakította a gondolatmenetem: - Korai még. -Micsoda? -Elájultál,és eddig körülbelül...másfél órát sikerült aludnod.
-De Rose a C-csoport.... - A csoportosítás holnap ilyenkor lesz. Emilie elhalasztotta. -ekkor hirtelen felsóhajtottam,aztán eszembe jutott még valami: -És ki hozott be ide? - Mr. Caroll. -M-mi??! -hirtelen megállt bennem az ütő. Rose csak nevetett: - Ohohó~ csak nem? -Ne érts félre! ....kiráz tőle a hideg. - mondtam ,és hirtelen elkezdtem remegni. - Ó... - mondta "válaszul" és egy ideig csend lett. -Mondd Rose... -Hm? -Mi az igazi neved? - ... Ha elmondanám meg kéne ölnöm téged.
-Miért? -Mert ez....ti-tok. -Akkor nyugodtan ölj meg. -Hogy...mi? -vonta össze a szemöldökét. Én próbáltam határozott hangnemet megütve válaszolni: - Ha ez kell ölj meg. Csak mondd el. - Rose habozott egy kis ideig ,de végül így szólt: - ...Akira.
-Akira...? Nem így hívják a japán császár félvér lányát is? -Mikor ezt kimondtam Akira szinte gyilkos szemeket meresztett rám. - Honnan...honnan tudod te ezt? - Nos ...emm... 4 éves voltam amikor az első vasút elindult Japánba. 5 éves voltam amikor Londonba költözünk a családommal,és...apám egy nap elvitt minket Japánba,mert kaptunk egy meghívást a palotába... Szinte hihetetlen volt...Találkoztam a császár családjával és..még az ágyasaival is. Érdekes volt...És...így találkoztam a lányával is ,aki ha jól emlékszem egy évvel volt idősebb nálam...ő volt az egyetlen aki értette amit mondtunk...Mégcsak tolmácsot se hoztunk...így rajta keresztül kommunikáltunk a többi családtaggal.- mondtam nevetve - és ... a neve Akira volt.... azt hiszem.. -Akkor...te vagy a Wittelsbach lány? -ekkor újra felnevettem és Akira szemébe néztem - Ó,jaj lebuktam.... De most hogy már tudod a "titkom" és én is a tiédet...még egy dolog. Ki nevezett el Rose-nak? -Maggot. -Milyen irónikus....
-Körbevezetne ,Miss Wittelsbach? -kérdezte nevetve . -Lekötelez.. -mondtam ki végül.

-----

Milyen érdekes....Holnap elkezdődik.
Mondd,Miss Autumn...készen állsz rá,hogy imádjanak és utáljanak?

How could you possibly think ,you had the power to know how to keep me breathing?

Reggel a volánbuszon volt két ember akik beszélgetni akartak velem,de nem igazán volt hozzá kedvem,mivel ....félek az emberektől és mostanában állandóan szédülök és nem tudok aludni. ^^"
Plusz a bal lábamra még mindig sántítok...szerdán beakadt egy drótba a lábam és azóta fáj és néha meg se tudom mozdítani.
Szóóval suliban semmi különös nem volt.csak kémiából is végem.
Amúgy mikor blaha felé mentünk itouval meglátott egy hangszerboltot és...
Nos..ikszdé X"D

"Dejóó gitááár"
"Aha,én is szeretem a gitárokat.."
"Nekem van is"
"Ee?o,o"
"Egy elektromos,egy basszusgitár meg egy akusztikus"
"Wááh~ és játszani is tudsz rajtuk?"
"Persze"
"Tanultál zenesuliban?"
"Dehogy"
"O..o itou...ne szórakozz velem ...ha tudsz rajtuk játszani akkor te vagy a reménységem lángjának egy szikrája...ha nem...akkor dögölj meg :""D"
"Most mi van?"
"Semmi ,hagyjuk:"D"


Ezután összetalálkoztunk yoruékkal :"D
Amikor megtudtam tőle amit akartam mentünk tovább ,itou haza,én metrózni és hévezni mentem,majd eljutottam egy folyóhoz .
A partján ültem és néztem a vizet.Egyre közelebb mentem ,az egész kezemet megmerítettem a jéghideg vízben. EKkor éreztem egy fullasztó érzést,de amikor lehunytam a szemem nem nyugodtam meg,és nem éreztem halálvágyat,ezért fogtam magam és továbbálltam.
Most anyámnál vagyok...itt alszom és holnap megyek majd haza.
Kuro és az általam Isabellnek "becézett" kalapom nálam vannak,szóval nem unatkozom csak magányos vagyok..
...Uhh nemtom mikor hagyom abba a blogomon keresztül való üzengetést,de apu~ beszélnem kell veled sürgősen TT__TT""
Bánkály.~