'Till my dying day You'll suffer for this I swear... I want my innocence back ....

Mikor színire indultam megálltam a befagyott folyó előtt,majd leborultam mellé,és....yandere (gire?) rohamom volt...eddig mindig vissza tudtam tartani,hát most ..kijött belőlem.

"Nem ....nem adom....nem a tiéd.....az enyém...mindenem ....az enyém ...nem adom...........NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM *artikulálatlan sikítás*"

Ezután kapkodtam a levegő után és elmentem színire....

Nem úgy alakult ahogy akartam volna....
Egyedül Hanával beszéltem mint mindig és szétuntam magam.
Egyúttal remegtem,és féltem,hogy ez látszik rajtam ezért még kevesebbet beszéltem mint általában .
Aztán...felkeltettem valaki figyelmét Oo"
Az egyik fiú végig bámult és egyszer átjött a mi sorunkba (nálunk a fiúk egy sorban ülnek ,a lányok tőlük balra két sorban ...én a harmadik sorban vagyok e tekintetben x") ) és elkezdett kérdezgetni,hogy szeretem-e az animéket . Gyorsan rávágtam ,hogy "Igen" erre mondta,hogy ő is,és ezután félbemaradt a beszélgetésünk,mert vége lett a szünetnek .
Aztán tánc.
Buzibá rámerőltette,hogy a párosban is táncoljak és összerakott egy (másik) fiúval.
Namármost...eleve is rémesen táncolok....de ahogy megszólalt a zene,és elkezdtük nem kaptam levegőt,hányingerem lett,és sikoltani akartam....
Ez nálam a feszültség jele....Mármint a ki nem mutatott feszültségé.
Nem miatta volt csak...iszonyat szar az idegrendszerem és szinte nincs pillanat amikor ne lennék feszült... X""D
Egy idő után állni se tudtam,buzibá kiküldött ,hogy mossak arcot,és ahogy tükörbe néztem nőtt bennem a feszültség.
Mikor visszamentem ,egy ideig táncoltam ,de annyira kész voltam,hogy le kellett ülnöm.
Óra vége. Elmagyarázom buzibának ,hogy szarul voltam és sajnálom.
Erre ő:"Oké értem ,terhes vagy. Leközelebb ráér ." "Mivvan?O____O"
Ezután Hana és a fiú -aki még mindig furán nézett rám - jöttek oda hozzám ,egy-egy kérdéssel. Fiú: És milyen animéket szeretsz? Hana: Fiú vagy lány?
Gondolom nem kell magyaráznom mennyire szétvetett az ideg....de végül mindent lerendeztem ,leszámítva a beszélgetésem azzal a fiúval Oo" (akinek nemtom a nevét és nem tom,mit is akart tőlem konkrétan x") )
Így visszagondolva egy dolog jut eszembe:

"It's not the time
It's not the place
I'm just another pretty face
So don't comne any closer..."

...és még mindig apuhiányomvan :""D...

Bánkály~

My fairweather friend...absent in the end...

Ez a dal mindig emlékeket idéz fel bennem.... sok idióta emlék...annyi elpazarolt idő...

"The one thing I can count on
Is nothing much at all
The one thing that I'm sure about
Is that you won't anywhere around me when I fall
I'd like to think I wouldn't die for you,but you know I would
'Cause that's the fool I am
And that's the rule you bend
Absent in the end..
My fairweather friend.."

Remélem most nem azt csinálom amit akkor. ámen.~

Ami még illik ide...



"Somebody walking back from Hell on their own
Well,I hope that you do..
Why are talking
As if you didn't know
Well,they know about you...
I've finally a reason
To Let it Die , Let it Die
You've given me a reason
To Let it die
Let it die..."

Azonban ha realistán akarok hozzáállni a dologhoz...



Illetve...



Esetleg....



"I'd better be innocent...I used to be....."

Megannyi módon kifejezhetném mennyire fáj. de így egyszerűbb. van aki leszarja a videókat.
Viszont aki meghallgatja őket... a tudatába vésődik... az,ami annyi ideje zúg már a szívemben....

With love and bloody cumpets:

O.R.(Ophelia Rose aka chii)

P.S.: Asylum Army. Are You Commited? Now you have a chance to prove it... http://www.emilieautumn.com/asylum.html

I'm...just an Opheliac...

Úgy fáj....hogy csak rá nézel 

És hiába tudom,hogy így helyes 

Próbálom hitegetni magam,hogy nem utálsz.

De te csak annyit mondasz "Idegesítő vagy" és tovább is állsz....

Úgy emészt a bánat....hogy elvesz tőlem,

Pedig tudtam,sose voltál igazán a részem...

A szemeimben vörös könnycsepp csillan,

És arra gondolok,bár feküdnék holtan...

Mondd Laertes ,miért kerülsz?

Mondd Laertes ,miért gyűlölsz?

Miért játszod még mindig ezt...?

Mióta csak élek....mit tehettem?

Elkap a sírógörcs,mint sokszor máskor,

És most is tűrök,bár tudom a sírom ásod.

Próbállak elfelejteni,végső szavaimat tisztán látom:

"Nem érdekelsz már egyetlen bátyám,áruló 'barátom'."

....Asszem így megfogalmazva egyszerűbben meg lehet érteni mint élménybeszámolók alapján.

Egy kívülálló véleménye ....khmm..."Ősz kisasszonyról"

Majdnem véletlenül találtam meg ezt a kritikát Emilie Autumnről ....sok ponton bele tudnék kötni,de csak idézek:

"Emilie 21 évesen, 2000-ben lépett a hivatásos zenészek sorába. Első lemezét rá egy évre adhatta ki, és hamar kialakult egy kisebb kultusza. A szélesebb ismertséget azonban már Courtney Love-nak köszönheti, aki leszerződtette 2004-ben megjelentett lemezéhez és az azt reklámozó turnéhoz. Ezt követően a Smashing Pumpkins frontemberével, Billy Corgannel dolgozott együtt, majd 2005-ben nekilátott eddigi legsikeresebb és legszemélyesebb lemeze, az Opheliac elkészítéséhez. A hegedűn kívül számos más hangszeren is játszik, ő maga énekel és kizárólag lányokból álló kísérőzenekart is foglalkoztat (Bloody Crumpets).

A shakespeare-i utalás az előadónő szerint egy különleges lelki betegséget jelent, amelynek a tüneteit felfedezte saját magán egy gyötrelmes kapcsolat következtében. „Oféliákus” az, akinek a szeretetével visszaéltek, akin őszinte vonzalmat színlelve erőszakot tettek, akit őrületbe kergettek, aki már csak artikulálatlanul sikítani képes, és aki az eltaszítást követő mániákus depresszió után bosszús haraggal telve tér vissza az életbe. A lemez valamennyi dalának a szövege erről szól, és az Autumn által „victorindustrial”-nak elkeresztelt elektronikus zenestílus dübörögve-visítva sulykolja agyunkba a jogos dühkitörést.

A színpadi megjelenésében és előadásmódjában a Nina Hagen-Madonna-Cyndi Lauper vonallal rokon Emilie Autumn fellépési óriási élményt jelenthetnek rajongótáborának, ám a YouTube-on fellelhető koncertvideók tanúsága szerint a banda élőben nem tudja (vagy nem is akarja) nyújtani azt a letisztult hangzást, amit a lemezen. Jóllehet nem tartozom azok népes táborába, akik szerint a jóisten ege alatt nem született még szebb szám a Bohemian Rhapsody-nél, a más dalokban is tetten érhető erős disszonanciák arra engednek következtetni, hogy Autumnék eredetileg nem paródiának szánták, amit elkövetnek a Queen klasszikusa ellen. A saját daloknál ellenben a kaotikus produkció még jobban kiemeli a gyári felvételeken mégiscsak kontrolláltabban jelentkező őrületet.

Emilie Autumn elsősorban zenész, hangszere az érzelem. Bár újabban verslemezzel is jelentkezett és rendszeresen tart felolvasásokat, az alanyi költők valamennyi erényével és hiányosságával rendelkezik, műveinek az elemzése nem elsősorban filológiai szempontból érdekes. Shakespeare-t biztos sokat olvasott (az Opheliac egy hosszú Hamlet-részletet is tartalmaz), a Shalott című dal szerint Tennysont is jól ismerheti, míg a Misery Loves Company-ban „a pokol a többiek” idézet Jean-Paul Sartre francia egzisztencialista filozófus és író Zárt tárgyalás című színdarabjából származik. A Gothic Lolita külön cikket érdemelne, hiszen ennek a Japánból indult divathullámnak már csak nevében van köze Vladimir Nabokov hírhedt regényéhez. 

Ha csak egy dalát kellene választani, talán az I Want My Innocence Back-ot ajánlanám. Zeneileg jól felépített szám és a legélesebb kiált a nőiségében és személyiségében megalázott egyes szám első személy igazságáért."

.....egyszerűen nem tudom,hogyan mondjam szépen..... mondok egy szám címet....így talán szépen fogalmazok...

I know where you sleep... x"")

"I'm wishing you the best of luck,and by the way your poetry sucks..."