Na ma.
Függöny fel.
Indulhat a mindennapi színház.
Alig várom,hogy gyűlöletteljesen a szemedbe nézzek~ de nem akarlak bántani. csak kicsit észhez kéne térned drága.
Te pedig....miért nem tűnik fel neked,hogy mennyire hiányzol? >3< lehet,hogy én vagyok ilyen izé ,hogy ezek nekem leesnek. Félek,hogy elveszítelek,de asszem ez már meg is történt.
Izé vagyok . nem normális. Bocs,csak azt hittem,hogy egy kicsit is az életed része voltam /vagyok..
Te~ pedig~~ rúgjunk be együtt oké ?~ *___* bár iszonyatosan féltelek ><
Téged megpróbállak elfelejteni...szólok ha sikerült. de tudom ,nem fog menni...
Aki rájön ,hogy itt kicsoda annak gratulálok : D
De nem hiszem,hogy ez ilyen egyszerű lenne.
Szeretem ezeket az embereket~
És épp ez a bajom.
Ha nem szeretném őket,nem szenvednék ennyire.
"A szenvedés legtöbbször nem amiatt van akit / amit sose kaphatsz meg. Hanem amiatt amit/ akit megkaphattál volna,de úgy tűnik elszalasztottad a legjobb időpontot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése