1865.10.17.
Kedves naplóm,
Sajnálom,elhanyagoltalak egy kissé a mostani napokban,azonban nagy változások történtek,és úgy alakult hogy Emilie megmutatta nekem az Asylum "sötét oldalát"..
Hogy ki is az az Emilie? Azt hiszem az előző bejegyzésemben említettem,ő az a furcsán élénk vörös hajszínű nő akiről beszéltem.
Miközben Mr. Carollal ,Veronica Varlow-val és ..őőő Maggottként mutatkozott be,de nem igazán tudom mit hihetek el itt...Nos..a lényeg,hogy egy nő jött be,és ahogy ránéztem 3 dolog jutott róla eszembe:
- kissé lengén van öltözve
- ahogy belépett mindenki meghajolt előtte,így biztos fontos személy...
- hihetetlen milyen gyönyörű....
Caroll meglepődött a kérdésen és így válaszolt: - Ő egy különleges eset....sokmindent hallottam róla,és maga a királynő kért,hogy hozzam ide. Máskülönben már nem lenne feje....
-Őfelsége ilyen könnyen dühös lesz ,ha Eduárdról van szó? -Nos..mivel ő a kedvenc fia,ez várható volt -mosolyodott el Caroll.
Ekkor a nő még egyszer rámnézett,és most még szélesebben mosolygott.
Caroll furcsán nézett rá ,így sejtettem,hogy valamit lát rajtam....csak nem tudtam mit..ezért megkérdeztem: -Elnézést...talán ...nagyon kócos lennék? -Hogy mi? -Bocsánat...a nevét nem tudom,csak ...én...vagyis....-és ekkor kimerült a szókincsem...az egész fejem üres volt....
-A nevem Emilie....Emilie Autumn.-mondta még mindig mosolyogva,bár nem értettem mi miatt lett hirtelen jó kedve....
-Nos akkor.... Miss Autumn... -Emilie. -Miss Emilie.... - Csak Emilie. -Miss-Csak-Emilie.... -Lebetűzzem?
Ekkor nagyot nyeltem. Nem szoktam hozzá,hogy olyan embereket akiket nem is ismerek simán a keresztnevükön hívjak. Ráadásul Emilie még akkor is mosolygott...
-Emilie... -Helyes. Mit is akartál? -Szóval... Valami rosszat csináltam volna? -Természetesen...különben nem lennél itt ,kedvesem...-amikor ezt mondta kirázott a hideg...gondolom ezt ő is észrevette így hozzátette: - de ez nem téged minősít. A helyedben én nem csak annyit mondtam volna neki...Én meg is ütöttem volna. Nem egyszer.- 'Maggott' ekkor elkezdett tapsolni,de Emilie elcsitította: - Maggott,ez a lány még nem hevert ki mindent ami történt vele. Bár nem tudom mi lehetett az,kérlek tegyél fel egy teát és ha kész hozd be ,két csészével együtt. Caroll veled később számolok,Veronica,te pedig.... -Veronica gúnyosan vigyorgott,és így szólt: -Velem pedig azután számolsz,hogy számoltál vele - ezután Veronica elegánsan kilibbent a teremből,Maggott pedig kitessékelte Caroll-t,és ő lépett ki utoljára teremből...lassan csukta be az ajtót,végig úgy mosolygott ahogy a bohócok szoktak,majd mielőtt teljesen bezárult volna az ajtó úgy láttam mintha rámkacsintott volna...
Emilie leült egy székre ,és szólt nekem,hogy én is foglaljak helyet.
-Nos.- kezdte- Caroll különlegesnek talál téged,én viszont nem tudok rólad semmit. Mesélnél magadról?
Nagyot nyeltem.... végiggondoltam mit kéne mondanom,majd komoly arckifejezéssel így szóltam:- A nevem Ophelia... Próbáltam tökéletes lenni ,de végül selejt lettem,és többször is kihasználtak. -Emilie furcsán nézett rám ,de egy ideig nem mondott semmit. Utána is csak Maggottnak szólt,hogy siessen a teával.Maggott vigyorogva pördült be,nevetve meghajolt Emilie előtt ,aztán rámnézett és előttem is meghajolt,amin kissé el is csodálkoztam...
-Itt a teája fenség! -mondta mosolyogva és odaadta Emilienek a kannát és a csészéket,aki az egyik csészét a kezembe adta és közben megköszönte "hű szolgájának" a fáradozását.
Ezután Maggott még egyszer kiment a szobából ,láthatóan unatkozhatott,ugyanis hátrafele ment...féltem,hogy eleshet,de ő csak vigyorgott és amikor elért az ajtóhoz felállt az azt kitámasztó székre és kiugrott az ajtón pár szaltó kiséretében. Emilie mosolyogva tapsolt ,Caroll kint éljenzett,én pedig csak bámultam. Emiliere néztem: - Ez egy...cirkusz lenne?
- Nem...Maggott annak idején apám tanítványa volt. - nagyot sóhajtott- ki a fene nézné ki belőle hogy most múlt el 68? - a szemeim elkerekedtek és azt hittem valamit rosszul hallottam.
-Elnézést megismételné? -Kérlek,ne magázz . Egyébként jól hallottad...Maggott 68 éves. Tíz évvel fiatalabb nálam. -Ez azt jelenti,hogy... -Igen 78 vagyok. -Jó...jól tartja magát asszonyom.... -böktem ki . Emilie felnevetett...de nem egyszerű nevetés volt ez...azt hittem egy percig maga a halál szól hozzám ...... -Ez jó vicc ... -mondta- Egyébként már egy jó ideje halott vagyok. legalábbis elméletben...de valahogy nem haltam meg... Maggott is ... mind halottak vagyunk.. és mostantól kezdve te is. -Hogy...micsoda? -Egy olyan világban élünk,ahol az emberek számára halottak vagyunk...megsíratnak majd ,de elfelejtenek...a végén ők is meghalnak majd...mindenki...a családod,a királynő...eljön egy új korszak majd meg még száz másik...új technika,új emberek... - Emilie befejezetlenül hagyta a mondatot,mert észrevette,hogy egész idő alatt sírtam...vagyis könnyeztem. Letörölte a könnyeimet és azt mondta: - Ne sírj kedvesem... nem azért hoztak ide,mert selejt vagy,hanem azért,hogy látszólag meghalj...és élj.
Ekkor elkezdtem bőgni mint egy kisgyerek... Emilie adott egy zsebkendőt,és vigasztalón így szólt: - Igyunk inkább... -és töltött mindkettőnknek teát. - Köszönöm ... -mondtam és elkezdtem inni...
Most mennem kell ,azt mondják jött egy újabb 'páciens' aki a szobatársam lesz...kíváncsi vagyok rá... majd beszámolok.
OR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése