Csak egy kicsit lehunyom a szemem.
Csak egy kis időre elfeledkezem róla.
Jó lenne álmodni .Talán bele is feledkezni és soha fel nem ébredni.
Érezni újra azt ,hogy mindent megtettem amit tudtam.
Tudom,hogy nem megy ilyen könnyen,de próbálok úgy tenni mintha nem érdekelne.
Könnycseppek szöknek ki a szemem rabságából ahol már egy ideje voltak.
Csak bámulok magam elé és érzem,hogy lassan vége lesz az illúziónak.
A valóság átveszi az uralmat.Kíméletlenül.
Pontosan tudom mi fog történni az elkövetkezendő egy napban.
De próbálom kicsit elrejteni magamban.
Nem mondom el senkinek se mit érzek.Nem vagyok jó benne.
Félek ha elmondanám ugyanaz lenne mint múltkor.
Rémes ember vagyok.Ez az igazság. De a szándékom
jó. A múltamat nem törölhetem el egyszerűen
(pedig jó lenne) és a jövőmről elviekben nem tudhatok semmit ,a jelenem meg épp zajlik
(bár így gép előtt kockulva nem nagy szám a jelenem..~)Nos azt hiszem ennyit szerettem volna nyilatkozni.
Ideje kinyitnom a szemem ,és elindulnom a jövő felé...
